Szakmai életútja

1909-ben született Budapesten. 1926-tól egy évig Karlsruhéban tanult a Technische Hochschulén. Egyetemi tanulmányait 1927-1930 között a budapesti Műegyetemen fejezte be, közben Sebestyén Arthur és Bauer Emil építészek irodájában dolgozott. Már a Műegyetemen találkozott a modern építészet eszméjével. 1931-ben lehetősége volt arra, hogy részt vegyen a CIAM kiállításán és berlini kongresszusán. Liége-be, Joseph Moutschen irodájába került, és egy évet dolgozott ott.

1933-ban Vadász Mihállyal megalapították a Preisich és Vadász irodát. Ebben az időszakban születtek legjobb modernista épületei, amelyeket Vadász Mihállyal és Gerle Györggyel együtt tervezett. 1940-ben Harrer Ferenc hatására városrendezési kérdésekkel is kezdett foglalkozni, ami a második világháború utáni tevékenységére is kihatott.

1945-ben részt vett az újjáépítési munkákban és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alkalmazásába lépett. 1948-ban az ÉTI, majd annak 1949-es átszervezése után a MATI munkatársa, ahol fő feladata Budapest Általános Rendezési Terve kidolgozásának irányítása volt. Hivatali munkája mellett Gádoros Lajossal több pályázaton is díjat nyertek. Így jutottak hozzá több jelentős épülettervezési munkához.

1949-ben a BUVÁTI jogelődjének, a FŐTI-nek a szervezésével és irányításával bízták meg. Néhány éven át a BME Lakóépülettervezési Tanszékét is vezette. 1950-ben a Fővárosi Tanács Városrendezési Osztályának vezetője, és 1953-55 között Budapest főépítésze volt. Az MTA Építészetelméleti, Építészettudományi és Településtudományi Bizottságainak is tagja volt. 1956-ban a BUVÁTI főépítésze, majd városrendezési irodájának vezetője lett. Irányításával készült el Budapest új általános rendezési terve és a pesti Belváros részletes rendezési terve. Ekkor írta meg Budapest városépítészetének történetét feldolgozó, ma is alapműnek tekinthető, háromkötetes könyvét.

1961-ben a műszaki tudományok kandidátusa lett „Budapest városrendezés-története Buda visszavételétől a Kiegyezésig” című kandidátusi értekezésének megvédésével. 1970-ben a műszaki tudományok doktora címet is megszerezte, „Budapest városfejlesztésének néhány problémája: analízis és következtetések” című doktori értekezésével. 1969-től a BME címzetes egyetemi tanára. 1966-ban a MUT alapító tagja, majd tiszteletbeli vezetőségi tagja volt.

1970-ben lemondott a BUVÁTI városrendezési irodájának vezetéséről, és 1975-ben nyugdíjba vonult. Ezután is aktívan részt vett a szakmai közéletben, folytatta szakmai publikációs tevékenységét, megírta a Budapest városépítésének történetét feldolgozó sorozat utolsó kötetét, amely 1998-ban jelent meg.

Főbb városrendezési tervei

• Budapest új általános rendezési terve (1953, 1960)
• Budapest és környéke általános rendezési terve (1970)
• Pesti Belváros részletes rendezési terve

Néhány fontosabb megvalósult épülete (Budapesten)

Építészeti tevékenysége kiemelkedően gazdag. Társával (Vadász Mihállyal, 1932-1942), majd Gerle Györggyel (1942-1945) igen sok bérházat, családi házat, villát tervezett, főként Budapesten. Ismert épületei közé tartozik többek között:

• XI. Bartók Béla út 62-64. bérház és Simplon mozi (Vadász Mihállyal, 1934)
• VIII. Köztársaság tér - Vay Ádám utca OTI bérházcsoport (Árkay Bertalannal, Faragó Sándorral, Fischer Józseffel, Heysa Károllyal, Ligeti Pállal, Molnár Farkassal, Pogány Móriczcal, Vadász Mihállyal, 1934-35)
• V. Jászai Mari tér 1. - Széchenyi rakpart 19. Belügyminisztérium székháza, ma Képviselői irodaház (Benkhard Ágosttal, Gábor Lászlóval, Gádoros Lajossal, Lévai Andorral, Rudnai Gyulával, 1947-49)
• VI. Dózsa György út 84/a. Építőipari Dolgozók Szakszervezetének székháza (Gádoros Lajossal, Perényi Imrével és Szrogh Györggyel, 1948-50)
• XII. Kékgolyó u. 1. bérház (Kiss Alberttel, Mester Árpáddal, 1961)

Publikációi

Könyvei

• A családi ház a városban (in: A családi ház,1941)
• Budapest városépítészeti kérdései (1954)
• Városi családi ház (Reischl Antallal és Vadász Mihállyal, 1959)
• Budapest városépítésének története I. Buda visszavételétől a kiegyezésig (1960)
• Budapest városépítésének története II. A Kiegyezéstől a Tanácsköztársaságig (1964)
• Budapest városépítésének története III. A két világháború közt és a felszabadulás után (1969)
• Walter Gropius (1972)
• Budapest jövője (szerk. 1973)
• A városrendezési tervezés néhány módszertani kérdése (1976)
• Ernst May (1983)
• Vélemények / viták a városépítésről (1984)
• Budapest városépítésének története IV. 1945-1990 (1998)
• Építészeti, városépítészeti pályafutásom története (Lapis angularis VII. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből, 2009)

Egyéb publikációi

Rendkívül gazdag építészeti és urbanisztikai témájú publikációs munkássága, jóval több, mint 100 írása, tanulmánya jelent meg különböző szakmai folyóiratokban. Néhány fontosabb publikációja:

• A CIRPAC és a modern építészet (Magyar Szemle, 1931)
• A magyar városok városkörnyéke tervezésének irányelvei és metodikája (Szimély Károllyal, Településtudományi közlemények, 1950)
• Budapest városrendezési problémái (Magyar Építőművészet, 1953)
• Városépítés a Szovjetunióban (Magyar Építőművészet, 1954)
• A Dunakanyar rendezési terve (Építésügyi szemle, 1961)
• A budapesti belváros rendezési terve (Fodor Lászlóval, Győrffy Lajossal, és Szabó Kálmánnal, Városépítés, 1966)
• A budapesti településagglomeráció növekedése és az ebből eredő problémák (Településtudományi közlemények 1968)
• Budapest városfejlesztésének néhány problémája (Településtudományi közlemények, 1968)
• A budapesti településagglomeráció tagolása, a központok rendszere (Területrendezés, 1972)
• Hipotézis a budapesti kerületek lakosságszámának alakulására (Demográfia, 1973)
• A tömeges lakásépítés esztétikai kérdései (Területrendezés, 1975)
• A városrendezési tervezés néhány módszertani kérdése (Építés – építészettudomány, 1976)
• A magyar építészet útja a két világháború között (Műemlékvédelem, 1982)
• Bécs városrendezési terve (Településfejlesztés, 1984)
• Befejezetlen beszámoló a Nemzeti Színházról (Városépítés, 1989)
• A budapesti Városháza kibővítésének tervpályázata 1940-ben (Budapesti negyed, 1997)

Elismerései

• Ybl Miklós-díj (1962) – „Budapest általános rendezési terve kidolgozásában végzett elméleti és gyakorlati munkásságáért”
• Főváros Pro Urbe aranyérme (1969)
• Herder-díj (1975)
• Hild János-emlékérem (1976) – „az urbanisztika területén végzett több évtizedes kiemelkedő elméleti és gyakorlati munkásságáért, különösen Budapest fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységéért”
• Munka érdemrend aranyfokozata (1979)
• Reitter Ferenc-díj (1986)
• Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1989)
• Budapest díszpolgára (1992)
• Köztársasági Érdemrend aranykeresztje (1994)

Forrás: Wikipedia; Lechner központ; MATARKA

130 írása olvasható a MATARKA-n, 31 munkája található a Lechner Központnál