Szakmai életútja

1928-ban született Gyulán. Építész diplomáját 1950-ben szerezte meg a BME-n. Ezután Weichinger Károly tanársegédje lett a Középülettervezési Tanszéken. A MÉSZ mesteriskolásaként vett részt Mohácson az 1956-os jeges árvíz pusztítása utáni helyreállítási munkákban. 1956 után az Ipartervben dolgozott. 1957-től a Balatoni Intézőbizottság főmérnökeként fontos szerepet játszott Farkas Tibor mellett a tókörnyék regionális tervének kidolgozásában és megvalósításában.

1959-ban részt vett a CIAM otterloi kongresszusán, ahol életre szóló szakmai-baráti kapcsolatot kötött a doktriner modernizmus ellen fellépő Team 10 csoport vezető építészeivel. (Ő lett a Team 10 egyetlen magyar tagja, sőt szerkesztőbizottsági tagja is lett a csoport negyedévenként megjelenő folyóiratának, a Le Carré Bleu-nek.) 1963-1969 között Ghánában a Ghana National Construction Corporation építésze és a Kumasi Egyetem tanára volt. Ő szervezte meg Nyugat-Afrika első posztgraduális várostervező képzését, részt vett a nagyszabású Volta River Project-ben, valamint az éghajlati viszonyoknak megfelelő lakóépületeket tervezett. 1969-ben a KÖZTI alkalmazottjaként Nigériában dolgozott, ahol az ország délkeleti állama fővárosának, Calabárnak a rendezési tervét készítette el.

1969-1974 között a Fővárosi Tanács Városrendezési Főosztályának előbb helyettes vezetőjeként, majd vezetőjeként Budapest fejlesztési koncepciójának alakításával, valamint a metró és a hozzá kapcsolódó létesítmények tervezésével foglalkozott. 1976-ban ismét visszatért Afrikába; először Algériában, majd 1977-től Etiópiában dolgozott, ahol a Ministry of Housing and Urban Development keretében Addisz-Abeba fejlesztési tervét, valamint a Forradalom terének tervét készítette el. Nemzetközi kapcsolatainak is köszönhetően a londoni AA School és a Nottinghami Egyetem (1968), a Cornell Egyetem (1972), valamint az ankarai Middle East University (1988-1989) vendégtanára volt.

A BME Városépítési (majd Urbanisztika) tanszékén 1980-tól haláláig dolgozott, ahol nem eléggé méltányolt oktatási, illetve oktatásszervezési munkát végzett. Az Építészmérnöki Kar dékán-helyetteseként az angol nyelvű oktatást ő vezette be a Karon 1984-ben. Számos nemzetközi szemináriumot, illetve műhelymunkát is szervezett és vezetett. Meghatározó szerepe volt az egyetem kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépülésében. Emlékére 2004-ben az Építészmérnöki Kar ösztöndíjat alapított azoknak az angol nyelvű képzésben részt vevő diákoknak, akik „méltók a névadó szellemiségére”, azaz, kimagasló szakmai és közösségi munkát végeznek.

1989-ben pártonkívüliként, civil foglalkozását megtartva, az SZDSZ listájáról bekerült a Fővárosi Közgyűlésbe.

Főbb várostervezési munkái

• Balaton Regionális Terve (társtervező, 1957-1960)
• Siófok üdülőközpont rendezési terve (Czigler Endrével)
• Calabar (Nigéria) rendezési terve (1969)
• Budapest fejlesztési koncepciója
• Addisz-Abeba fejlesztési terve
• A budapesti Duna part fejlesztési koncepciója
• Százhalombatta, Május 1. tér részletes rendezési terve (1996)

Főbb épülettervezési munkái

• Siófok, Strand (1958)
• Fonyód, Strand (1958)
• Siófok, Motel étterem (1959)
• Tihany 40 ágyas motel (Tihany-rév, 1959)
• Lakóházak Ghánában (1963-1969)

Publikációi

Könyvei, könyvfejezetei

• Budapest holnap (Granasztói Pállal, 1959)
• Budapest városképe (In: Budapest jövője, szerk. Preisich Gábor, 1973)
• Klíma – Energia – Épített környezet (1983)
• Budapest a Duna királynője, International Workshop ’90 (1990)
• An Architect-Planner On the Peripheries: Case Studies from the Less Developed World. The retrospective diary of Charles Polonyi (1992)
• Építész-településtervező a perifériákon - Polónyi Károly retrospektív naplója (2000)
• Térformálás – Tárgyformálás 2. (2002)

Egyéb publikációi

Könyvein kívül számos írása jelent meg hazai szakmai folyóiratokban, főként a Magyar építőművészetben és a Városépítésben. De írt cikkeket a Magyar építőipar, Budapest, Településfejlesztés, Műemlékvédelem, Élet és irodalom, Technika, Octogon című folyóiratokba is. A magyar nyelvű írásain felül angol, francia és német nyelvű publikációinak jegyzéke is 47 írást tartalmaz.

Elismerései, emlékezete

• Ybl Miklós-díj (1961) – „a Balaton környéki építészeti kultúra emelése érdekében kifejtett tevékenységéért”
• Polónyi Károly építész emlékkiállítása (HAP galéria, 2005)

Források: Peripheral modernism: Charles Polónyi and the lessons of the village (MÉ, Ákos Moravánszky); Egy tanszék 80 éve (BME Urbanisztika Tanszék), Curriculum Vitae (P. K.); Gyulai hírlap (2018); Lechner Központ

44 írása olvasható a MATARKA-n, 14 munkája található a Lechner Központnál