Szakmai életútja

1925-ben született Szegeden. 1945-ben a Szegedi Királyi Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói képesítést. 1949-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma Magyar Képzőművészeti Egyetem) festő-rajztanári szakán diplomázott. A Műegyetemre származása miatt nem vették fel.
1950-ben – Weiner Tibor városépítész tanácsára – a Lakóépület Tervező Vállalatnál helyezkedett el, és az akkor alakult grafikai osztályon épület- és városmodelleket, városképi grafikákat készített. Ez a munka nemcsak felkeltette érdeklődését az építészet világa iránt, de alapvetően befolyásolta további életét is. Két év után a vállalat Városrendezési Osztályára helyeztette át magát. (A rövidesen önállósuló szervezet lett az alapja a VÁTI-nak). Lux Kálmán és Dénes Ödön osztályán általános és részletes tervek grafikai munkáit készítette, majd szerkesztő lett. 1955-től már önálló tervezői feladatokat is kapott, több részletes és általános rendezési tervet készített. Részt vett az „egyszerűsített általános rendezési tervek” metodikájának kidolgozásában is.

A VÁTI -ban önálló tervezőként jegyzett munkái közül kiemelkednek Salgótarján fejlesztési és rendezési, valamint központjának első rekonstrukciós tervei. Ő készítette a több ezer új lakás építési területének összehasonlító értékelését, kidolgozta a fejlesztési-rendezési variánsokat, majd a döntést igénylő alapterveket. 1958-ban megbízták a nagyszabású projekt helyszíni művezetésével és koordinációjával, így Salgótarjánba költözött. 1972-ig a Megyei Tanács Építési-, Közlekedési- és Vízügyi Osztályán dolgozott, 1968-tól osztályvezetőként irányította a Nógrád megyei terület- és településfejlesztést.

A salgótarjáni évek alatt a Műegyetem építészmérnöki diplomáját is megszerezte (1970-ben). Helyi városépítési tevékenysége mellett néhány éven keresztül az Építésügyi Minisztérium területi főépítészének – Schmidl Ferencnek – helyettese volt. Részt vett a minisztérium Városrendezési Osztályán folyó jogalkotási munkában is.

1972-ben „hazatelepült” Szegedre, ahol a Csongrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál (CSOMITERV) osztályvezetői és városrendezési szakfőmérnöki feladatok ellátásával bízták meg. Ennek keretében, irányítása alatt önálló műterem alakult, amely több rendezési- és szabályozása tervet készített (Békés, Csongrád, Hódmezővásárhely, Kistelek, Mórahalom, Felgyő, Ásotthalom, Kiszombor). Számos részletes rendezési terv kidolgozásában vett részt tervezőként, vagy szakfőmérnökként (Észak-Újszeged, Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely, Szolnok és más nagyobb települések városközpontjai, vagy egy-egy városrész beépítési-, illetve átépítési tervei.) Eredményesek voltak a műteremben készített tervpályázatok is, közvetlen és közvetett (konzulensi) közreműködésével mintegy 25 sikeres (díjazott, vagy megvásárolt) pályamű készült tizenöt év alatt.

1985-ös nyugdíjazása után egységesített tervezési metodikán dolgozott, és elkészítette Szegvár építészeti értékvizsgálatát. 1994 és 2002 között a Dél-alföldi területi főépítész helyettese lett, és főként a rendezési tervek véleményezésével foglalkozott. Tapasztalatát építészeti és településrendezési szakértői bizottságokban, tervtanácsokban is kamatoztatta. Előbb a Csongrád megyei, majd a regionális tervtanács titkára volt közel húsz éven keresztül.

Fontosabb városrendezési tervei

• Lőrinci - Selyp - Petőfibánya általános rendezési terve (1951)
• Füzesabony általános rendezési terve (1952)
• Szekszárd, egyszerűsített általános rendezési terve (1958)
• Salgótarján fejlesztési és rendezési, valamint központjának rekonstrukciós tervei
• Soltvadkert - Vadkerti tó üdülőterület, összevont rendezési terve (1972)
• Hódmezővásárhely, kertváros részletes rendezési terve (1974)
• Békés, Csongrád, Hódmezővásárhely, Kistelek, Mórahalom, Felgyő, Ásotthalom, Kiszombor általános rendezési tervei
• Észak-Újszeged, Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely, Szolnok részletes rendezési tervei
• Szegvár, összevont rendezési terve (1991, 1993)

Elismerései

• Lechner Lajos-emlékérem (1997)
• Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2002)
• Hild János-díj (2003) – „iskolateremtő tevékenységéért, amellyel sokrétű és elmélyült tudását, valamint tapasztalatát önzetlenül és hatékonyan tudta munkatársainak átadni”

Források: Wikipedia; Egy szegedi urbanista emlékére (Kiss Lajos cikke a Maróthy emlékülésről, 2010. november); Lechner Központ

5 írása olvasható a MATARKA-n, 14 munkája található a Lechner Központnál