Szakmai életútja

1957-ben született Vácott. Általános és köziskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a BME Építészmérnöki Karán szerezte meg diplomáját, 1982-ben. Már az egyetemen hallgatóként részt vett a Középület-tervezési tanszék tervezési munkáiban. Az egyetem befejezése után a Cement és Mészművek Vezérigazgatóságára került beruházási előadóként. 1984-ben Vác Város Polgármesteri Hivatalának műszaki előadója, csoportvezetője, majd 1987-2012-ig városi főépítésze. Egészen a mai napig megmaradt a hivatásának tekintett főépítészi pályán. 2013-2015-ig Hatvan, 2015-2016-ig Lőrinci, majd 2015-től Kismaros és Esztergom főépítésze. Közben letette a közigazgatási alap- és szakvizsgát.

Munkássága

A negyedszázados váci főépítészi tevékenysége során nemcsak Vác, de a tágabb térség (Pest megye, Budapesti agglomeráció, Dunakanyar) problémáival is foglalkozott. Irányításával készült el Vác településfejlesztési koncepciója, idegenforgalmi koncepciója, valamint a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó operatív programja, de közreműködött az integrált városfejlesztési stratégia elkészítésében is.

Munkája során Vác az elsők között dolgozta ki a komplex értékvédelem helyi rendszerét, valamint biztosított anyagi forrást a helyi értékek támogatására. Országos viszonylatban is kiemelkedett a szobor program, valamint a Váci vár már több évtizede tartó feltárási és rekonstrukciós munkája. Megújultak a város nevezetes középületei. A helyi értékvédelem egyéb területén is sok munkát végzett: például a város névnapjának megünneplése (november 26.), a tájépítész hallgatók „Vác, a gyakorló város” programjának gondolata, közreműködés a Váci Világi Vigalom kulturális rendezvény indításában. Aktív közreműködője volt a Környezetvédelmi Napok rendezvénysorozatnak. Évekig foglalkozott óvodásokkal az épített környezet nevelése terén. De a főépítészi iroda fogta össze a városban az esélyegyenlőséggel kapcsolatos feladatokat is. Főépítészi munkája nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Vác városa – településfejlesztési és -rendezési munkájáért – 2014-ben elnyerte a MUT Hild János-díját.

Hatvanban meghatározó szerepet játszott főtér megújításában, amely 2017-ben elnyerte az ország legszebb főtere címet.

Főépítészi feladatai mellett külsős oktatói tevékenységet is folytat felsőfokú intézményekben. A Budapesti Corvinus Egyetem 2014. évben címzetes egyetemi docensi címmel ismerte el tevékenységét. Több ciklusban volt külsős tagja a Nagymarosi Önkormányzat Városfejlesztési Bizottságának. Magántervezői tevékenységet is végez, épületei – középületek, lakóépületek – főként a Dunakanyarban épültek meg.

Jelentős szakmai-társadalmi tevékenysége is. Több ciklusban volt elnökségi tag a Pest Megyei Építész Kamarában, 2012 óta pedig elnöke a szervezetnek. Nyolc cikluson át volt az Országos Főépítészi Kollégium Elnökségének választott tagja, nyolc éven át pedig a szervezet elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. Részt vett a Főépítészi Statútum kidolgozásában, kezdeményezésére indult útjára az Országos Főépítészi Konferencia 1996-ban, Vácott. Szakmai kidolgozója volt az önkormányzati főépítész szakmérnök képzésnek.

Elismerései

• Műemlékvédelemért Emlékplakett (1996)
• Pro Dioecesi Vaciensi kitüntetés (1996)
• Kós Károly-díj (1997)
• Podmaniczky Frigyes-díj (1998)
• Az év főépítésze díj (2000)
• Pro Régió-díj (2014)
• Hild János-díj (2015) ­– "a főépítészi hálózat példaértékű vezetéséért és városrendezési tevékenységéért”
• Főépítészi Életmű Díj (2017)

Forrás: Ph. F. önéletrajza

3 írása olvasható a MATARKA-n, 3 munkája található a Lechner Központnál