Szakmai életútja

1942-ben született Bercelen, édesapja evangélikus lelkész volt. Szolnokon végzett középiskolai tanulmányai után a Pollack Mihály Főiskolán 1965-ben épületgépészként végzett, majd 1973-ban – már aktív dolgozóként – építészmérnöki diplomát is szerzett a BME-n. A családból hozott bölcsészeti érdeklődése mindig igen erősen jelen volt az életében, származása azonban nem tette lehetővé, hogy ezen az úton induljon el a felsőoktatásban. Szociális érzékenysége és a társadalom iránti elkötelezett javító, értékteremtő és megőrző szándéka azonban minden munkájában jelen volt.

1975-ben került a VÁTI Regionális Tervezési Irodájára, ahol csaknem 20 évig felelős tervezőként területrendezési és fejlesztési tervekkel foglalkozott. Munkája közben megismerte a vidék társadalmát is, és ez fokozta amúgy is meglévő szociális érzékenységét. Tervezési tapasztalatait később összegezte „A regionális tervezés alapjai” című tankönyvében.

VÁTI-s évei során munkája mellett, 1981-1985-ig az ismert szamizdat folyóirat, a „Beszélő” fő terjesztője lett, lakása volt az elosztóközpont. (Nem lévén autója, két hatalmas bőröndben cipelte a lapot, ahová csak kellett.) Ugyanebben az időben a „Lélegzet” című irodalmi folyóirat egyik szerzője, majd szerkesztője.

1993-ban került át a KTM-be, ahol 1998-ig főosztályvezetőként, majd további öt évig főtanácsosként – cigányügyi referensként – tevékenykedett.

2002-es nyugdíjba vonulása után több ideje maradt foglalkozni az írással és a tanítással. 2003-tól óraadó tanárként részt vett a Corvinus (majd Szent István Egyetem) Tájépítészeti Karán indult önálló, ötéves településmérnök képzésben. Az új szakon regionális tervezést, területi gazdaságtant, illetve területi statisztikát és demográfiát oktatott. Emellett kiemelt figyelmet fordított Budapest közlekedési ügyeire, közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos cikkeket írt, véleményt formált, kommentált.

Állandóan jelen lévő humán érdeklődése olyan magyar gondolkodók irányába vonzotta, akik kevésbé részesültek a reflektorfényből. Hamvas Béla élete és gondolkodása például évtizedekig foglalkoztatta, és több kötetben is foglalkozott az életművével. Gondozta és tanulmányozta a XX. századi magyar gondolkodók szellemi hagyományait, nagyra értékelte, életre keltette a munkásságukat. Foglalkozott mások mellett Bibó Istvánnal, Karácsony Sándorral, Fülep Lajossal, Várkonyi Nándorral, Szabó Lajossal, valamint pl. Weöres Sándor, Tandori Dezső és Petri György költészetével is. Összesen hat önálló kötetben elemezte és összegezte ezen alkotók, írók életművét.

Tagja volt a MUT Falufejlesztési Tagozatának és tiszteletbeli elnöke a Falufejlesztési Társaságnak.

Főbb munkái

• Bánk (Nógrád megye) regionális összefüggések (1977)
• Hatvan, Zagyva menti városok közép fokú vonzáskörzeteinek területrendezési és területfejlesztési koncepciója (1978)
• Dombóvár középfokú vonzáskörzetének területrendezési és fejlesztési koncepciója (1979)
• Balassagyarmat település és városkörnyéki községeinek regionális összefüggései (1982)
• Diósjenő és alsófokú körzete (Nógrád, Berkenye) regionális összefüggéseinek vizsgálata (1982)
• Budapest ipara nemzetközi összehasonlításban. Jövedelmezőség, foglalkoztatottság és állóeszközök a budapesti iparban (1984)
• A főváros ipar racionalizálásának szelektív és intenzív fejlesztésének programja (1984)
• Fejlesztési prioritások az ország kedvező mezőgazdasági adottságú térségeiben (1985)
• Baranya megye iparfejlesztési koncepciók (1987)
• A települési elmaradottság társadalmi és gazdasági összetevői és mérséklésének lehetőségei (1987-1988)
• Gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztése (1989)
• 2000-ig tervezett infrastruktúra-fejlesztés összefoglalása, különös tekintettel a Budapest-Bécs Világkiállításra: a fejlesztések hatása az ország területi szerkezetére (Laky Ildikóval és Sallai Annával, 1990)
• Budapest, XI. kerület Lágymányosi iparterület rendezésének környezetfejlesztési programja (1990)
• Budapest fejlesztési koncepciójának metodikája (1991)

Urbanisztikai jellegű könyvei

• Budapest Főváros környéktanulmánya (1992)
• A regionális tervezés alapjai (2000)
• Területi tervezés államalapításunktól napjainkig (2004)

Irodalmi jellegű könyvei

• Túl a tornyon, melyet porbul rakott a szél (2001)
• Küszöbök (esszékötet, 1995)
• A másik ember keresése (esszékötet, 2009)
• Évezredek között (2013)
• Vízöntő, vagy amit akartok (esszékötet, 2017)
• A szent korona és az állam
• Hamvas Béla (2002)
• Várkonyi Nándor olvasókönyv (2019)

Egyéb publikációi

Több mint 150, jelentős részben urbanisztikai témájú cikket, tanulmányt, esszét írt különféle szakmai (és nem szakmai) folyóiratokban (Területrendezés, Alföld, Budapest, Városépítés, Településfejlesztés, Területi statisztika, Magyar építőművészet, Palócföld, Tér és társadalom, Magyar tudomány, Janus, Comitatus, Magyar közigazgatás, Budapesti negyed, Falu Város Régió, Magyar szemle, Magyar napló, Műszaki tervezés, Limes, Vezetéstudomány, Országépítő, Új forrás, Építésügyi szemle, Valóság, A falu, Magyar napló, Iskolakultúra, Élet és tudomány, Új magyar építőművészet, Ökotáj, Magyar energetika, Régi-új magyar építőművészet, Építés-építészettudomány, Egyenlítő, Műhely, Börzsönyi helikon, Partium, Katolikus pedagógia, Kortárs, Confessio, Vallástudományi szemle, Nyelvünk és kultúránk).  

Elismerései

• Hild János díj (2005) – „a területfejlesztés, a területrendezés, a településfejlesztés területén az urbanisztikai szemlélet érvényesítése érdekében végezett sokoldalú elméleti, tervezői és oktatói-szemléletformáló tevékenységéért”
• Pro Régió díj (2008)
• Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2012) – írói, műfordítói munkájának elismeréseként
• Patronus Arts díj (2017) – többkötetes íróként és Hamvas Béla életművének egyik legalaposabb ismerőjeként

Források: Építészfórum (fotó: mno); Schneller István nekrológja; Juhász Réka megemlékezése (Lechner Tudásközpont)

154 írása olvasható a MATARKA-n, 119 munkája található a Lechner Központban