Szakmai életútja

1930-ban született Budapesten. 1954-ben, a budapesti Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, majd 1972-ben ugyanott városépítés – városgazdasági szakmérnök lett. 1976-ban szerezte meg műszaki doktori címét.

Első munkahelye a LAKÓTERV volt, ahol 1954-től két évtizeden keresztül tervezőként, majd műteremvezetőként dolgozott. Bár elsősorban épületeket tervezett – 44 lakó- és középülete épült meg – mindig hangsúlyozott figyelemmel fordult a városrendezés problémái felé, terveiben az adott környezet, a befogadó városi tér elemzése és tisztelete mindenkor elsőbbséget élvezett.

1975-1977 között a VÁTI osztályvezetőjeként szakmai munkássága egyik legnagyobb sikerét érte el az ENSZ támogatásával folyó „Termál Projekt” irányításával: a termálvíz üdülési, idegenforgalmi hasznosítása átfogó országos stratégiájának kidolgozásával. Ebben a jelentős koordinációt igénylő munkában a VÁTI különböző irodáin kívül országos hatáskörű tervező vállalatok, egyetemi tanszékek szakemberei, valamint az ENSZ külföldi szakértői is részt vettek.

1978-1989 között az ÉVM főmérnöke, később miniszteri tanácsosa, több nyugat-dunántúli megye területi felelőse, főmérnöke volt. Az ÉVM területi tervtanácsait nagy szakértelemmel és következetességgel vezette. Számos tervpályázati zsűriben tevékenykedett, azok szakmai előkészítését, lebonyolítását nagy hozzáértéssel végezte, a tervpályázatok eredményeiről részletes ismertetéseket közölt szakmai folyóiratokban. Határozott egyénisége, szakmai elhivatottsága, kritikus alkata megmutatkozott a jogszabályalkotásban való közreműködésében is.  A megyei és városi, települési főépítészekkel rendszeres szakmai kapcsolatot tartott. Az ÉVM jogutód minisztériumaiban (KÖHÉM, KTM) még rövid ideig minisztériumi tanácsosként dolgozott.

1989-2003 között a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Rt. főmérnöke, majd tanácsadó szakértője lett. Többek között a hévízi Termál szálló, a margitszigeti Termál szálló, a pécsi Nádor szálló rekonstrukcióját irányította. 2003-tól egyéni vállalkozóként építészeti tervezéssel, beruházással, üzemeltetéssel, project előkészítéssel, tanácsadó szakértéssel foglalkozott (többek között dalmáciai szállodák tervezési munkáit irányította). 1970-től 25 éven át a BME Városépítési Tanszékének külsős oktatója, adjunktusa volt. Néhány évig Sárvár mellékfoglalkozású főépítészeként is tevékenykedett. 7 országos építészeti és városrendezési tervpályázaton szerepelt sikeresen. 2010-ben a MÉSZ székházában kiállítást rendeztek művészi szintű grafikai és akvarell munkáiból.

Főbb tervezési munkái

• Budapest, Rózsák tere, diákotthon (1960)
• Vác, Étterem és cukrászda (1960)
• Kecskemét, Leninváros alközpont (1962-1968)
• Kecskemét, városközponti lakóépületek (1962-1970)
• Kecskemét városközpont rekonstrukciójának rendezési terve (1965)
• Harkányfürdő, Napsugár szálloda (1966)
• Szekszárd városközpont, 160 lakás
• Eger, Ipari szakközépiskola (1970)
• Kecskemét, Széchenyi város I. ütem (1970-1974)
• Újpalota lakótelep 24+6 tantermes általános iskola (1972)
• Eger, Centrum Áruház (1972-1974)
• A termálvízre alapozott üdülés és idegenforgalom fejlesztése (ENSZ projekt, 1973-1975)

Publikációi

Számos írása jelent meg szakmai folyóiratokban (Műszaki tervezés, Magyar építőipar, Városépítés, Településfejlesztés), amelyek építészeti tervek ismertetését, építészeti-városrendezési tervpályázatok eredményeinek részletes bemutatását, építészhallgatók munkáinak bemutatását tartalmazzák, valamint településrendezési kérdésekkel foglalkoznak. Utóbbiak közül a jelentősebbek:

• A területrendezési tervezés korszerűsítése és hatása a műszaki tervezésre (Műszaki tervezés, 1983)
• A településtervezés korszerűsítésének szükségessége (Településfejlesztés, 1983)
• Az elmaradott térségek településeinek rendezési feladatai (Településfejlesztés, 1986)
• A településrendezési tervezés és a környezetvédelem kapcsolata (Településfejlesztés, 1986)
• A falukép megőrzésének útjai (Településfejlesztés, 1988)

Elismerései

• Miniszteri dicséret Kecskeméti tervezéséért (1968)
• Ybl Miklós Díj (1975) – „az egri Centrum Áruház tervezéséért”
• Miniszteri dicséret az ENSZ támogatásával készített „Termál Projektért” (1977)
• „Az Év Lakóháza” ÉVM Nívódíj Kecskemét városközpontért (1979)

Forrás: P.A. nekrológja (Zábránszkyné Pap Klára, Építésügyi szemle, 2010/6); Modern építészeti lexikon; Évek, művek, alkotók; Lechner központ; matarka

42 írása olvasható a MATARKA-n, 9 munkája található a Lechner Központnál