Szakmai életútja

1874-ben született Budapesten. Édesapja Harrer Pál, Óbuda polgármestere volt. Állam- és jogtudományi doktorátust szerzett 1896-ban, ezt követően lépett a főváros szolgálatába. A hivatali ranglétrát végigjárva, 1911-ben tanácsnokká választották, és a városépítési ügyosztály vezetője lett. Már az első világháború előtt is foglalkozott a városi közigazgatás jogi hátterével, tanulmányokat írt, Nagy-Budapest koncepciójának első kidolgozója volt. 1912-ben magántanári habilitációt is szerzett, 1914-től a budapesti Műegyetemen községi politikát adott elő. A Városi Szemle alapító szerkesztője volt 1908–1918 között. Megszervezte a Magyar Városok Országos Kongresszusát, majd azt főtitkárként, később ügyvezető elnökként vezette.

1917-1918-ban a leégett Gyöngyös város újjáépítésének kormánybiztosa volt, e minőségében kidolgozta a város újjáépítésének tervét. 1918-ban Budapest alpolgármesterévé választották. 1918. október 25-étől a Magyar Nemzeti Tanács tagja volt. Az őszirózsás forradalom után, a Polgári Demokrata Párt egyik vezetőjeként az országos politikában vállalt szerepet. Előbb a Károlyi-kormány bécsi nagykövete (1918. november 11. és december 2. között), majd 1918 december 3.-tól pár napig a külügyminisztérium megszervezésével és vezetésével megbízott külügyminiszter, később külügyminiszter-helyettes, 1919. január 24. és március 21. között a Berinkey-kormány ideiglenes külügyminisztere lett. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor lemondott, és visszavonult a közélettől.

A bukás után (a Peidl-kormány alatt) pár napig Budapest ideiglenes polgármestere volt (1919. augusztus 3-9.-ig), de Friedrich István hatalomra kerülésekor visszaadta megbízatását és nyugdíjazását kérte.

1925-től vett részt újra a közéletben, a budapesti törvényhatósági bizottság tagjává választották, demokrata párti programmal. 1925-től 1942-ig a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt, közben 1934-1943 között Budapest képviseletében az országgyűlés felsőházi képviselője is.

1945-től újra aktív lett a közéletben, címzetes egyetemi tanári munkája mellett ismét tagja a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, a fővárosi törvényhatósági bizottságának és az Országos Építésügyi Tanácsnak, majd 1946-tól a jogi reformbizottságnak is. 1947-ben a két évvel korábban Halász Aladárral közösen újraalapított Polgári Radikális Párt elnöke lett.

1949-től haláláig, 1969-ig tagja volt az országgyűlésnek, mindvégig annak korelnökeként. Itt jogi, államigazgatási és igazságügyi bizottságokban töltött be vezető szerepet. 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, és a budapesti népfrontbizottság elnöke. Az 1966-ban megalapított MUT egyik alapító tagja, és az első megválasztott elnökségének is tagja volt haláláig.

Publikációi

Könyvek

• A kisajátítási jog (1896)
• Tanulmány a szomszédos községeknek Budapesthez való kapcsolásáról (Bárczy Istvánnal, 1908)
• Az állami szervezet alapjai, különös tekintettel a végrehajtó hatalomra (1910)
• A német városi szervezet kifejlődése és mai alakja (1910)
• A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930-1940 (1941, 2006)
• Egy magyar polgár élete (1968)

Egyéb publikációk

Mintegy félszáz írása jelent meg szakmai folyóiratokban, többségük a Városi szemlében, melynek alapító szerkesztője is volt. A Városi szemlében megjelent legfontosabb publikációi:

• Nagy-Budapest (1908, 1945)
• A német városi szervezet (1909)
• Bécs város szervezete (1909)
• A városok állami segélyezése: a belügyminiszter törvényjavaslat-tervezete és körrendelete (1910)
• A modern városigazgatás problémái (1911)
• A városi törvény: a magyar városok orsz. kongresszusa számára készült előadói javaslat (1912)
• Törvény a városok fejlesztéséről, az 1912. évi LVII. t.-c (1912)
• A városrendezés jogszabályai Magyarországon (1913)
• Budapest városfejlesztési programmja (1933, 1941)
• A városrendezési és építésügyi törvény (1938)
• Budapest új építésügyi szabályzat (1942)
• A közigazgatásról (1947)

Elismerései, emlékezete

• Budapestért díj (1968)
• Gyöngyösön utca viseli a nevét

Forrás: Wikipedia; Magyar életrajzi lexikon; Nemzeti Örökség Intézete; Lechner Központ; MATARKA

47 írása olvasható a MATARKA-n, 6 munkája található a Lechner Központban