Szakmai életútja és munkássága

Munkás éveit brennbergbányai csillésként kezdte. Később a soproni járási pártbizottság, majd a megyei pártbizottság munkatársa lett. A napi feladatok mellett képezte magát, levelező tagozaton elvégezte a pártfőiskolát, majd jogi diplomát szerzett. 1958-ben lett Sopron város tanácselnöke, ezt a tisztségét 1980-ban történt nyugdíjba vonulásáig megőrizte. Tevékenysége során a város művészeti, sport-, kulturális és oktatási élete addig nem látott fejlődésnek indult. A város lakótelepekkel bővült, fellendült az idegenforgalom. A város sportélete is új impulzust kapott, az ő idejében építették a sportcentrumot. Az egészségügy területén szintén komoly fejlesztések valósultak meg. Kiemelt hangsúlyt kapott a helyi műemlékvédelem és a Városszépítő Egyesület tevékenysége. (Utóbbinak 1974-1987 között elnöke is volt.)

Ennek eredményeképpen Sopron városát a hamburgi F. V. S. Alapítvány az 1975. évi Műemlékvédelmi Európa-díj aranyérmével tűntette ki. Az indoklás szerint: „Sopron városa – az egykori Borostyánkőút mentén fekvő Scarbantia – műemlékeiben az európai kultúrával szervesen összefüggő majd kétezer éves történetét őrizte meg. A történeti városmagnak és környezetének példamutató tervszerűséggel a városi közigazgatás által állandóan támogatott kutatása nemcsak értékes régészeti, középkori és újkori műemlékek fellelését és feltárását tette lehetővé, hanem nagy felelősségtudattal kivitelezett konzerválásukhoz és gazdag változatú helyreállításukhoz megteremtette a tudományos alapokat, melyet mindig a mai élet követelményeivel összhangba lehetett hozni.”

Elismerései

• Munka Érdemrend arany fokozata (1971)
• Hild János emlékérem (1977) – „a várospolitika és a városgazdaság terén végzett kiemelkedő közéleti munkásságáért”
• Szocialista Magyarországért Érdemrend (1985)
• Sopron díszpolgára (2005) – Sopron gazdasági, kulturális, idegenforgalmi életének fejlesztéséért, elévülhetetlen érdemei elismeréseként

Forrás: kisalföld.hu; sopronanno.hu; varosszepitok.sopron.hu

2 írása olvasható a MATARKA-n