Szakmai életútja

Feszl életrajzában és munkásságában több homályos rész is akad, városrendezési tevékenysége pedig teljes körűen a mai napig feltáratlan. Mégis, gazdag építészeti munkássága mellett elsősorban ez utóbbi okán került gyűjteményünkbe.

1821-ben született Pesten. Osztrák-német eredetű pesti polgári családból származott, 14 testvérből ő volt az ötödik. Apja és nagyapja is jómódú kőfaragó mester volt. József bátyja és János öccse is építész, két másik fiú pedig kőfaragó lett. (A legidősebb testvér, Ágoston hivatalnoki pályára lépett, 1848-1874 között Pest város tanácsnoka volt.) Frigyes 1830 és 1835 között a piaristák gimnáziumába járt, majd Hild Józsefnél tanult. 1839-ben kapta meg vándorkönyvét, utána 1839-ben József bátyjával együtt beiratkozott a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára. Közben tanulmányutakat tett Németország különböző vidékein.

Valószínűleg nem végezte el az Akadémiát, mert 1841 szeptemberétől már a müncheni udvari építészeti irodában dolgozott, Friedrich Bürklein vezetése alatt. Sokat utazott. Ausztrián és a német tartományokon kívül járt Velencében és Észak-Itália más vidékein, valamint Párizsban is, ahol akvarell-festést tanult. Három évvel később végleg hazatért Pestre. 1849-ben megnősült. A házasságból egy fiú- és egy lánygyermek született. 1851-ben, a második szülés után pár hónappal felesége tüdővészben meghalt. 1858-ban azonban újra megházasodott,

1844-es visszatérése után Feszl kezdetben Hild Józsefnél dolgozott, majd 1845-ben társult Kauser Lipóttal és Gerster Károllyal. A három építész a kilenc év alatt kitűnően kiegészítette egymást: Feszl vitte az építőművészi vonalat, Gester a műszaki részekkel foglalkozott, Kauser területe pedig a kivitelezés és az üzletszerzés volt. Azonban építkezni csak olyan tervek alapján lehetett, amelyeket egy céhes mester aláírt, így terveiket 1851-ig Zofahl Lőrinc írta alá. Feszl maga csak az 1860-as évektől tudott aláírni.

Sok terve nem épült meg, a megvalósult épületeinek egy része pedig ma már nem áll. Fő művének a Vígadót tekintjük, de számos megvalósult lakóházat és iskolát, valamint több síremléket is tervezett. Részt vett több tervpályázaton is, így készített pályaműveket az Országház (ezt a pályázati tervet végül nem adta be), a Szervita tér, a Dohány utcai zsinagóga, az MTA székháza, az Andrássy út, vagy a kőbányai plébániatemplom kialakítására, a pestiek mellett indult bécsi tervpályázaton is.

Az 1870-es években főleg városrendezési tervek készítésével foglalkozott. A főváros, illetve a Közmunkatanács városrendezési pályázataira készítette a Sugárút (1870), a Gellérthegyi panoráma út (1870-es évek), a Duna-part és a Várhegy rendezési tervét (1873). 1871-ben a Budapest általános szabályozási tervére kiírt nemzetközi tervpályázaton „Metropolis” jeligéjű nagyvonalú, merészen a jövőbe tekintő, zöldterületeket bőven biztosító tervével tízezer frankos második díjat nyert. Ebben helyeselte a Közmunkatanács által javasolt körutas-sugárutas rendszert, sőt még látványosabban alkalmazta volna: egy átszelő főútvonalat tervezett az Üllői úttól a Kecskeméti és Dorottya utcákon át a Ferenc József (ma Széchenyi István) térig, amit a Lánchídon és az Alagúton át egy budai belső körútra vezetett volna. Elképzelésében már megjelent a történelmi Belváros szabályozása (többek között a régi városháza lebontása, ami bő húsz évvel később valósággá is vált). Budán a Tabánnal kapcsolatban fogalmazott meg előremutató gondolatokat, amit teljes szanálás után újonnan emelt bérházakkal, illetve villákkal telepítette volna be. Tervében – a kiírásnak megfelelően – számos új középület elhelyezésére adott figyelemreméltó javaslatokat.

Feszl sokoldalú, eredeti egyéniség volt. Iparművészeti munkáin és grafikáin túl, remek vízfestményeken örökítette meg az 1873-ban egyesült főváros fejlődését. Egy ideig az új főváros építési albizottságának is tagja volt. De tagja volt még a Pesti Műegyletnek, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak, alapító és választmányi tagja volt a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesületnek, és tagja volt egy ideig a Fővárosi Középítési Bizottmánynak is. Élete utolsó szakaszában Kőbányán élt. Betegen, 63 éves korában hunyt el.

Emlékezete

• emléktábla (dombormű) a Nemzeti Pantheonban (Ohmann Béla)
• az építész munkásságáról készült monográfiák és tanulmányok (többek között Vámos Ferenc, Gerle János)

Források: Branczik Márta és Demeter Zsuzsanna: Budapesti építkezések állomásai; Bodó Péter: Tervek egy világvároshoz; Pesti Mónika: Nem csak a Pesti Vígadó mestere; Komárik Dénes: Feszl Frigyes; Szépművészeti Múzeum, Az Ország Háza; wikipedia