Szakmai életútja

1936-ban született Baján. 1961-ben szerezte építészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetemen, ahol 1975-ben városépítés-városgazdálkodási szakmérnök is lett. 1980-ban műszaki doktori címet, 1997-ben pedig PhD tudományos fokozatot szerzett. Számos külföldi tanulmányúton vett részt: Delft (1964), Nagy-Britannia (1972, 1998), Hollandia (1995), Graz (2000).

Pályakezdőként 1960-tól az Építésügyi Minisztérium 41. Állami Építőipari Vállalatánál szerzett kivitelezői gyakorlatot. 1961-1968 között a VÁTI-ban dolgozott, Farkas Tibor akkori Balatoni Főépítész közvetlen munkatársaként. 1968-1979 között a TTI lakásépítéssel, kutatással foglalkozó szakosztályvezetője volt.

1979-től a Fővárosi Tanács VB. Beruházási Főosztályán osztályvezető, majd főmunkatárs. 1991-1997 között a Fővárosi Önkormányzat főpolgármester helyetteseinek tanácsadója, főtanácsos. Közben részmunkaidőben, 1967-1992 között a BME Lakóépület-tervezési Tanszékén tanított gyakorlatvezető adjunktusként. 1997-től az Ybl Miklós Műszaki Főiskola Településmérnöki tanszékén tanszékvezető főiskolai tanár, majd 2000-től a Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kara Településmérnöki és Építészeti Tanszékének tanszékvezető-helyettese, 2006-tól nyugdíjasként óraadója.

Munkássága

A VÁTI-ban a nemzetközi elismerést nyert Balatoni Regionális Terv készítésében vett részt, és idegenforgalmi fejlesztéssel, valamint üdülőterületek tervezésével foglalkozott. Elkészítette (többek között) Balatonakali részletes rendezési tervét (1965), valamint javaslatot dolgozott ki a Balaton-környéki népi építészeti együttesek idegenforgalmi felhasználására (Bajnay Zsolttal és Galambos Ferenccel, 1967).

A TTI-ben a lakásépítés témakörében tevékenykedett; lakás- és beépítési terveket készített Magyarországon és Algériában. Részt vett az újpalotai lakótelep kialakításában: jellegzetes H-alaprajzú négyszintes házakat tervezett a Nádastó, Páskom és Kőrakás parkokba, amelyek sorolásával – a paneles technológia kötöttségei között – meglepően változatos, kellemes lakókörnyezetet lehetett kialakítani.

A Fővárosnál fejlesztési feladatokkal, lakásprogramokkal kapcsolatos kutatással foglalkozott. A Főépítészi Iroda munkatársaként részt vett a fővárosi építészeti nívódíj létrehozásában.

A felsőoktatásban a települési szak oktatási programját állította össze, valamint a település-rehabilitáció, a lakásépítés, lakásgazdálkodás és a településgazdálkodás tárgyakat oktatta. 2002-2006 között a COST C15 akciójában a “Technical infrastructure and vegetation-improving relations and preventing conflicts by an interdisciplinary approach” (C - Buildings and Urban vegetation) munkacsoport vezetője volt.

Tervpályázatokon több díjat, illetve megvételt nyert. Ezek közül Bécs város által kiírt, WIG ’74 (világkiállítás) nemzetközi pályázaton dicséretben részesült.

Publikációi

Összesen mintegy 80 szakcikket írt, illetve konferencia-előadás tartott magyar és angol nyelven. Írásai a Valóság, a Műszaki tervezés, a Falu Város Régió, az Új magyar építőművészet, a Magyar Építőművészet, a Városépítés, a Műszaki szemle, a Városi közlekedés, a Magyar építőipar és a Településtudományi közlemények folyóiratokban jelentek meg. Néhány fontosabb írása:

• A holland városépítés történetének főbb vonásai (Településtudományi közlemények, 1962)
• Panelos lakásépületek tervezése Algériában (Műszaki tervezés, 1976)
• Lisszabon rehabilitációja és fejlesztési programja a történeti összefüggések tükrében (Falu Város Régió, 1994)
• Historizmus és szecesszió, az épített környezet védelme: Budapest és a Duna (Falu Város Régió, 1995)
• Budapesti városmegújítás – a lakóépület-vagyonrehabilitációja (Új magyar építőművészet, 1998)
• A város tájékoztató rendszere (doktori értekezés, 1979)
• A budapesti lakóépület vagyon rehabilitációjának időszerű kérdései (PhD disszertáció, 1997)

Elismerései

• MÉSZ emlékplakett (1967)
• ÉVM  Nívódíj (1974)
• Habitat emlékérem (1993)
• Belügyminiszteri gyűrű (1997)
• Pedagógus Szolgálati Emlékérem és Oktatási Miniszter Elismerő oklevele (2003)

Forrás: Cs. Z. szakmai önéletrajza, Wikipédia, matarka, Lechner Tudásközpont (Fotó: Kis Ádám)

28 írása olvasható a MATARKA-n, 28 munkája található a Lechner Központnál