Szakmai életútja és munkássága

Sacher néven, 1866-ban a székesfővárosban gyakorlatilag beleszületett a kiegyezésbe. Apja középiskolai tanár, anyja nemesi származású volt. A budapesti egyetemen szerzett jogi (doktorátusi) végzettséget, majd 1889-től a fővárosnál dolgozott. Kezdettől nagy érdeklődést mutatott az oktatásügy iránt. Hogy gyakorlatot szerezzen, a ferencvárosi Szent István Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium tanára volt 1894-től 1901-ig. (Közben felvette édesanyja vezetéknevét.) 1901-1906 között Budapest Székesfőváros közgyűlésének Közoktatási Ügyosztály vezetője volt, és a nevéhez fűződik a főváros iskolarendszerének újjászervezése, valamint a korszerű óvodai és elemi iskolai napközi otthonok bevezetése.

Megalapította a fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, valamint a Népművelés című folyóiratot, amelynek szerkesztője is volt 1901-1918 között. Később elindítja a Városi Szemle című folyóiratot is, amely majd a nyilvánosság elé tárja a városfejlesztéssel összefüggő fővárosi terveket, és ezek „háttéranyagaként” a legmodernebb nyugat-európai és amerikai liberális elképzeléseket is ismertetik a szerkesztők és íróik - javarészt a főváros tisztviselői.

Az 1906-os választásokat követően felállt új közgyűlés Budapest polgármesterévé választotta. Első lépése egy kis létszámú hivatali gárda, egy „városi agytröszt” létrehozása (melynek tagjai, mások mellett, Wildner Ödön, Harrer Ferenc, Szabó Ervin). Sikerült rendbe hoznia Budapest pénzügyi helyzetét, és végre belevághatott a fejlesztésbe. Polgármestersége alatt kerültek köztulajdonba a gáz- és az elektromos művek, illetve a villamosvasút (többek között ezek hasznából finanszírozta az adósságot). Nagyszabású városfejlesztési programja alapján számos iskola, lakás, szociális és kulturális intézmény épült, aminek csupán az első világháború kitörése vetett véget. Lelki szemei előtt egy minden polgár számára otthonul szolgáló, élhető nagyváros képe lebegett. Nem csupán iskolákat építtetett, de igyekezett javítani a lakáshelyzeten, emellett népjóléti, valamint kulturális intézményeket is finanszírozott. E politika megvalósítása során Budapesten kirajzolódtak egy modern „jóléti városállam” körvonalai.

Mandátuma lejártakor, 1918-ban főpolgármesterré választották, ezzel egy időben pedig főrendiházi taggá nevezték ki. (A harmadik Wekerle-kormány lemondását követően Bárczy neve is felmerült, mint lehetséges új miniszterelnöké, ezzel kapcsolatban többször is járt királyi kihallgatáson, a választás azonban végül nem rá esett.) A Károlyi Mihály vezette őszirózsás forradalom miatt 1919 januárjában azonban lemondott főpolgármesteri és minden politikai tisztségéről.

A Tanácsköztársaság bukása után 1919. novemberétől 1920. márciusáig a Friedrich-, illetve a Huszár-kormány igazságügy-miniszteri posztját töltötte be. 1920 és 1931 között országgyűlési képviselő is volt. Előbb a Vázsonyi-féle Nemzeti Demokrata Polgári Párt színeiben (melynek vezetőségi tagja is volt 1921-es kilépéséig), majd függetlenként, különböző liberális listákról szerzett mandátumot, 1927-től egyesült balpárti programmal. (Az 1922-es választások kampánya során az Erzsébetvárosi Demokrata Körben tiszteletére rendezett vacsorán az Ébredő Magyarok Egyesületén belül működő, ún. vérbíróság tagjai bombát robbantottak, amit Bárczy csak azért tudott elkerülni, mert késve érkezett a helyszínre.)

Mindezeken túl a BKV jogelődjének, a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BSZKRT) elnökeként is tevékenykedett egy ideig. Bárczy személyében Budapestnek talán soha nem volt hozzá hasonló, szociálisan érzékeny, ugyanakkor a kultúráért és a szépségért rajongó, odaadó „szerelmese”. Mindez magyarázza „podeszta” elnevezését, melyet (persze titokban) lélekben elfogadott, s magánlevelezésében aláírásként is használt.

Emlékezete

• Budapest több épületén is emléktábla őrzi a nevét – a tervező építészek mellett! –, feltüntetve, hogy az ő „építő programmjában” valósult meg az épület (pl. Városmajor utcai általános iskola)
• Budapest Belvárosában utca (emléktáblával), Kispest Wekerle telepén pedig tér viseli a nevét
• A Fővárosi Önkormányzat 1992-ben Bárczy István-díjat alapított, amelyet pedagógusnapon kapnak a főváros közoktatási- és gyermekvédelmi intézményei hosszú éveken át odaadóan munkálkodó dolgozói

Forrás: Wikipédia; Magyar életrajzi lexikon; hegylakomagazin.hu; A mintaadó polgármester, Bárczy István beruházási programja 1906-1914 (Erdei Gyöngyi, Budapesti Negyed 9.)

9 írása olvasható a MATARKA-n; 2 munkája található a Lechner Központnál