Szakmai életútja

Esztergomban született 1928-ban, polgári családban. Egyetemi tanulmányait az Agrártudományi Egyetem Kert és Szőlőgazdaság-tudományi Karán kezdte el 1946-ban. A „fordulat éve” számára az egyetem kényszerű elhagyását jelentette. Egy esztendeig a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcseleti és teológiai tanulmányokat folytatott.

1950-től a Talajjavító Vállalat vidéki munkahelyén, erdészeteknél geodéziai gyakorlatot szerzett. 1951-1959 között a Földmérő- és Talajvizsgáló Vállalatnál dolgozott laboránsi, majd később talajmechanikai és hidrológiai szakvéleményeket készítő technikusként. Két esztendőt végzett a Mélyépítőipari Technikumban, majd befejezte félbeszakadt egyetemi tanulmányait, és mezőgazdasági mérnöki oklevelet szerzett a Kertészeti Egyetemen.

1960-1971 között a Fővárosi Tanács tervező vállalatánál (BUVÁTI) dolgozott mérnöki beosztásban. Részt vett több jelentős rendezési és fejlesztési terv kidolgozásában (Budapest Általános Rendezési Terve, Dunakanyar Regionális Terve, Soroksári Dunaág terve, Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Terve).

1971-1978 között a Pest Megyei Tervező Vállalatnál a Budapesti Agglomeráció tervezését folytatta. Közreműködött Pest megye 15 éves fejlesztési tervének és számos település általános rendezési tervének kidolgozásában. Itt irányult hangsúlyosabban érdeklődése a faluprobléma, a tájtervezés, a környezet- és természetvédelem kérdései irányába. Ócsa összevont rendezési tervének készítése során így jött létre többek között az ócsai Ófalu településképi védelme, a tőzeglápos terület természetvédelmi területté nyilvánítása (Ócsai tájvédelmi körzet), természetvédelmi őr kinevezése, kerékpárút kijelölése. Fiatalok csoportja gyűlt köré, gondolatai és szemléletmódja követőkre talált építészek, kertépítészek között, „mesterré” avatták.

1978-1988 között (nyugdíjazásáig) a VÁTI Regionális Irodájának tervezője volt, ahol még nagyobb tanítványi kör gyűlt személye köré. Ellenezte az Országos Település-hálózatfejlesztési Koncepció centralizálási törekvéseit, amely szerepkör nélküli és megszüntetendő emberi közösségekről, kistelepülésekről intézkedett. Ennek kapcsán született meg 1982-ben a „falugondnok” gondolata, aki felvállalja a falut és tesz megmaradásáért.

A falugondnoki hálózat

1982-től szakmai együttműködés keretében a Népművelési Intézet Közösségfejlesztő csapatával járta az ország különböző térségeit. Segítették a társközségek önállósítását, népfőiskolásokat szerveztek, falusi közművelődési egyesületeket hoztak létre. Már nyugdíjasként alapította a Falufejlesztési Társaságot, amely 1990-ben kezdte meg működését a Vámház körút-i Gilde söröző „Berci asztalának” elnevezett törzsasztala mellől. A számtalan kezdeményezés közül kiemelhető a kistáji animáció elmélete és gyakorlata, amely a Galga völgy komplex fejlesztési koncepciójának részeként valósult meg (1990), az országos és a Dél-dunántúli települési animátorképzés (1990-1991).

Működésének legfontosabb eredménye a falu- és tanyagondnoki hálózat megszervezése. Ez a hálózat – kormányzati támogatást is kapva – a magyar vidék, ezen belül is az aprófalvak legfontosabb infrastrukturális hálózatává fejlődött, 2010-ben mintegy 1200 településen és településrészen működve. A falugondnokok megyei egyesületei 2000-ben megalapították a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetséget, amely Kemény Bertalant elnökévé választotta. A falugondnokok számára rendezett tanfolyamokon kezdettől fogva részt vett, eleinte szervezőként is, az egyesületi hálózat kiépülésével előadóként. Meghatározó részt vállalt a képzés oktatási programjának kidolgozásában. Ezen kívül négy esztendőn át tanította óraadó tanárként az Ybl Miklós Főiskolán a magyar faluhálózat történetét a gazdasági és társadalmi változások tükrében. Falukutató táborokat és dániai tanulmányutakat szervezett.

Főbb regionális tervei és kutatásai

• Dunakanyar regionális rendezési terve (Gulácsy Bélával és Kőszegi Margittal, 1964)
• Csepelszigeti Kis-Dunaág regionális rendezési tervtanulmánya (1966)
• Pest megyei tavak fejlesztési lehetősége (1975)
• Szob-Nagymaros (Visegrád) mikrókörzet térszerkezeti koncepciója 1980
• Pest megye korszerűsített településhálózatfejlesztési terve 1980-2000 (1981)
• Somogy megye külterületi lakott helyeinek, aprófalvainak fejlesztési javaslata (1982)
• Somogy megye területrendezési és fejlesztési terve (1983)
• A Balaton regionális környezetvédelmi kutatása: A regionális terv szerepe a környezetvédelem szervezésében és az intézkedések megalapozásában (Benyó Bertalannal, 1984)
• Fejlesztési prioritások az ország kedvező mezőgazdasági adottságú térségeiben (Miklóssy Endrével, 1985)
• A gazdaságilag elmaradott térségek helyzetének vizsgálata és fejlesztésük javaslata (Kőszegi Margittal, 1985)
• Heves megye szellemi potenciáljának helyzetfeltáró értékelése (Kőszegi Margittal, 1985)
• Üdülőhelyek minősítésének felülvizsgálata (1986-1987)

Publikációi

Számos írása jelent meg hazai szakmai folyóiratokban (Városépítés, Területrendezés, Bányászati és kohászati lapok, Kultúra és közösség, A falu, Honismeret, Országépítő, Szín, Polgári szemle), melyek nagy része a falugondnoki rendszer kérdéseivel foglalkozik. Néhány jelentősebb írása:

• Városkörnyék, városellátás (Területrendezés, 1974)
• A budapesti agglomeráció természeti környezetének alakítása (Területrendezés, 1975)
• Budapest és az agglomerációs övezet üdülési és idegenforgalmi tervjavaslata (Városépítés, 1975)
• A falugondnok. Gondolatok az aprófalvak üzemeltetéséről és társadalmuk rehabilitációjáról (MTA Szociológiai Kutató Intézet, 1983)
• Helyi szocializátorok: Elöljáróságok, tanácstagok népfőiskolája Tabon (Kultúra és közösség, 1987)
• Útjelzők Tabon (Köles Sándorral, A falu, 1987)
• A falugondnok (A falu, 1989)
• A Cyklotours Üdülőszövetkezet, mint a falusi turizmus „gyutacs-ötlete” (A falu, 1994)
• Falugondnoki Útmutató (1998)
• A hazai falugondnok rendszer partiumi és erdélyi bevezetésének célszerűsége és lehetőségei: Két tanácskozás tapasztalatai (Halász Péterrel, Szín, 2003)
• A falugondnoki és tanyagondnoki szolgáltatás rendszere Magyarországon (ESZCSM, 2004)
• Falugondnokság – a vidékfejlesztés szelíd módszere (Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség, 2004)
• Interpelláció az aprófalvak ügyében (Polgári szemle, 2005)

Elismerései, emlékezete

• Népművelésért díj (1991)
• Baltimore város (USA) elismerő oklevele (1992)
• Pro Régió-díj (1995)
• Hild János-díj (2001) – „kiemelkedő urbanisztikai munkásságáért, különös tekintettel a Falugondnoki hálózat létrehozásáért”
• Pro Caritate emlékérem (2003)
• Magyar Örökség díj (2009)
• A Falufejlesztési Társaság 2008-ban „Kemény Bertalan Falufejlesztési díjat” alapított a falugondnoki szolgálat létrehozójának emlékére. A Falufejlesztési Társaság 2016-ban „Kemény Bertalan Emléklap” elismerést alapított, azon személyek elismerésére, akik hosszú ideje (20 év) végzik a falu és tanyagondnoki szolgálatukat.

Forrás: K.B. önéletrajza; A szociális szakma digitális archívuma (Faludi Erika megemlékezése); Vértestarcsa Község Önkormányzata honlapja (vertestarcsa.hu); Miklóssy Endre megemlékezése, matarka, Lechner Központ

17 írása olvasható a MATARKA-n, 29 munkája található a Lechner Központnál