Szakmai életútja

1941-ben született Orosházán. Az ÉKME Építészmérnöki Karán szerezte meg diplomáját 1965-ben. Egyetemi évei alatt az évfolyam és a kollégium kulturális életét szervezte. 1965-1968-ig a szülői ház hatására az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó Beruházási Osztály műszaki ellenőre, majd 1968-1986-ig az Alumíniumipari Tervező Vállalat (ALUTERV) Tervező és Kutató Intézet tervező építészmérnöke. 1979-ben elvégezte a Marxista-Leninista Esti Egyetem esztétika szakát, 1983-ban pedig a BME Mérnöktovábbképző Intézete urbanisztikai továbbképző tanfolyamát.

Finnországban állami ösztöndíjas (1973), később az NSZK-ban ösztöndíjas vendégkutató (1988). Spanyolországban (1983), az indiai Chandigarh-ban (1993–1994 és 1996) és a párizsi Le Corbusier Intézetben járt hosszabb tanulmányúton (1995). 1986-1989-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főmérnöke, ahol főleg kutatásszervezési feladatokkal foglalkozik. 1987-ben megszerezte a műszaki tudomány kandidátusa fokozatot. 1989-1996-ig az MTA Kutatásszervezési Intézete tudományos főmunkatársa, egyúttal vezető tervezőmérnöke. 1991-től haláláig a BME Urbanisztikai Intézete keretében működő akadémiai kutatócsoport tagja, de oktat is („Bevezetés a környezetesztétikába” című választható tárgyat).

Pályafutásának kezdetén alumíniumipari létesítmények: irodaépületek, acélszerkezetű és előregyártott vasbeton szerkezetű egy- és többszintes ipari csarnokok tervezésével foglalkozott, majd érdeklődése az építészeti formatervezés kérdései felé fordult. Különösen fontos építészetelméleti és -esztétikai tevékenysége, jelentős eredményeket ért el az ipari építészeti környezet vizsgálata terén. A modern információesztétikai és környezetesztétikai kutatások egyik magyarországi kezdeményezőjeként új esztétikai elemzési módszert dolgozott ki, amellyel elsők között tanulmányozta az építészeti örökség védelmének hazai lehetőségeit.

A MUT Környezetesztétikai Tagozatának egyik alapítója, szervezője és vezetője. Az ÉTE Színdinamikai Szakosztályának vezetőségi tagja (1986-tól). Valamint tagja volt a Műszaki Tervezés című folyóirat szerkesztőbizottságának is.

Publikációi

• Dilemmas der Entwicklung der Industriearchitektur (Wissenschaftliche Zeitschrift der Hochschule für Architektur und Bauwesen, Weimar, 1991)
• Az épített környezet alakítását, fejlesztését és védelmét szolgáló európai építési törvények értékelése (tanulmány, 1991)
• Chandigarh As World Heritage? An Aesthetic Analysis (Bp, 1996)
• Bevezetés a környezetesztétikába (a BME Építészmérnöki Kar jegyzete, 1997)
• Posztmodern színház Szatmárban – Bán és Makovecz (Könyv az építészetről. I. köt. Pécs, 1998)

Számos publikációja jelent meg szakmai folyóiratokban (Magyar építőművészet, Építésügyi szemle, Műszaki tervezés, Városépítés, Falu Város Régió), melyek közül elsősorban a környezet esztétikai kérdéseivel foglalkozó alábbi írások emelhetők ki:

• Egy gazdaságos lakásépítési rendszer (Valóság, 1978)
• A lakás, mint munkahely (Kritika, 1982)
• Új szállodák a Duna parton – Száz éve született Walter Gropius (Kritika, 1983)
• Tom Wolfe és a modern építészet (Mozgó Világ, 1984)
• Az építészeti környezet esztétikai értékei. Az információesztétika építészeti alkalmazása (Építés–Építészettudomány, 1986)
• Egy számszerű értékelést kínáló esztétikai elemzési módszer. Az információelmélet építészeti alkalmazásai. (Magyar Építőművészet, 1987)
• Egy történeti együttes tanulságai. Kőszeg, Jurisich tér (Magántervezés, 1987)
• A jövő építésze. Száz éve született Le Corbusier (Kritika, 1987)
• Az építészeti formatervezésről – Új törekvések az NSZK építészetében (Magántervezés, 1988)
• Adalékok az új építési törvény előkészítéséhez (Műszaki Tervezés, 1991)
• Organikus építészet? Makovecz Imre új gimnáziuma Sárospatakon (Kritika, 1995)
• Chandigarh, a túlélő funkcionalizmus (Falu, Város, Régió, 1996)

Elismerései

• Alkotó Ifjúság Pályázat I. Díj (1977)
• Hild János-emlékérem (1997 – posztumusz)

Forrás: Névpont (Kozák Péter), Egy tanszék 80 éve (BME Urbanisztika Tanszék)

31 írása olvasható a MATARKA-n, 1 munkája található a Lechner Központban