Szakmai életútja

1906-ban született Budapesten. 1929-ben szerezte meg építészmérnöki oklevelét a budapesti Műegyetemen. 1929-ben Walter Gropius meghívására részt vett a CIAM (a modern építészek nemzetközi szervezetének) frankfurti kongresszusán. Két szemeszter erejéig Németországban, a dessaui Bauhaus hallgatója volt. (1930 végén kiállított diplomáját Mies van der Rohe írta alá.) Miután (politikai okokból) kiutasítják Németországból, 1931-ben (több társával) a Szovjetunióba megy. 1931-1936 között a Moszkvai Egyetemen tanársegéd lesz, valamint a Gorsztrojprojekt nevű vállalatnál dolgozik. Főbb munkái Taskentben és Bakuban valósulnak meg, többek között szakiskolák és üzemi épületek, de részt vett a moszkvai metró Aeroport állomásának tervezésében is. 1933 és 1936 között várostervezéssel is foglalkozik (Moszkva, Orszk). A sztálini terror miatt elhagyta Moszkvát.

1937-től Pierre Forestier építész irodájában dolgozott Párizsban, egészségügyi létesítmények és szanatóriumok tervezésében vett részt. 1939-ben – ifjú feleségével a fasizmus elől menekülve – Chilében telepedett le. Kezdetben önálló építészként dolgozott, majd 1946-tól a santiagói egyetem építészfakultásának tanára. Chilei tartózkodása alatt több családi házat, bérházat és 1940-ben (Ricardo Müller Hess-szel) egy nagybani vásárcsarnok tervdokumentációját is elkészítette.

1948-ban hazatért és bekapcsolódott az akkor szerveződő állami építéstervezésbe. 1949-ben az Építésügyi Minisztérium Területrendezési Műhelyének vezetőségi tagja lett. 1950 januárjától haláláig különböző pozíciókban (főépítész, tanácselnök-helyettes) és szervezeti keretek között irányította Sztálinváros (ma Dunaújváros) tervezését és építését. Elkészítette a városrendezési tervet, valamint több lakóépület és középület tervét is.

1951-től a BME docense volt. 1952-1957 között a Magyar Építőművészet folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke. 1959-ben megszerezte a műszaki tudományok kandidátusa címet.

Főbb tervei

• Chillan város (Chile) nagybani vásárcsarnokának, és polgármesteri hivatalának terve (Ricardo Müllerrel, 1940-1941)
• Csillebérci Úttörőváros épületei (Preisich Gáborral és Zöldy Emillel, 1948)
• Dunaújváros általános rendezési terve (1949)
• Miskolc általános rendezési terve (1949)
• Dunaújváros, Fő tér városépítészeti kialakítása: a Tanácsház, a Kultúrpalota és a Pártház építészeti terve (1954)

Publikációi

• Építészettörténeti és építőművészeti tanulmányok (összeáll. 1953)
• Sztálinváros, Miskolc, Tatabánya (Valentiny Károllyal és Visontai Miklóssal, 1959)

Számos írása jelent meg szakmai folyóiratokban, közülük néhány érdekesebb:

• A formalizmusról (Építés - építészet, 1949)
• Szocialista realizmus (Építés - építészet, 1951)
• Sztálinváros, szocialista város: A városépítés módszere (Építés – építészet, 1951)
• Miskolc szocialista város (Magyar építőművészet, 1953)
• A hagyományok jelentősége a magyar építészet fejlődésében (Társadalmi szemle, 1955)
• Életmód és környezet kölcsönhatásai (Településtudományi közlemények, 1965)

Elismerései, emlékezete

• Munka Érdemrend bronz fokozata (1951)
• Ybl Miklós-díj (1953) – „a szovjet építőművészet megismertetése és az építészetelmélet terén kifejtett munkásságáért”
• Munka Érdemrend (1960)
• Orszkban (Oroszország) emléktábla őrzi ottani építészeti munkásságát
• Dunaújvárosban körút viseli a nevét, és emléktábla örökíti meg a tevékenységét

Forrás: Wikipedia; Modern építészeti lexikon; Évek, művek, alkotók, artportal,hu, Dunaújváros mesél, Dunaújváros építészeti kalauz 1950-1960; Fotó: MTI/Lajos György (1959)

26 írása olvasható a MATARKA-n, 3 munkája található a Lechner Központban