Szakmai életútja és munkássága

1949-ben született Budapesten. A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium matematika tagozatán érettségizett. 1973-ban a BME Városépítési Tanszéken diplomázott. 1973-1975 között a BME Szilárdságtani és Tartószerkezeti Tanszékén volt tudományos továbbképzési ösztöndíjas, illetve gyakorlatvezető. Kandidátusi fokozatot 1991-ben szerzett. 1995-ben közigazgatási alapvizsgát, 2000-ben közigazgatási szakvizsgát tett. 2012-ben az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Teológus MA oklevelet szerzett.

1975-ben a VÁTI Regionális Tervezési Irodán helyezkedett el. A VÁTI-ban – hároméves megszakítással – 1975-1990-ig dolgozott tervezőként, majd csoportvezetőként, végül osztályvezetőként. Először regionális összefüggés-vizsgálatokat, regionális tervek térszerkezeti, területfelhasználási munkarészeit, majd témavezetőként regionális terveket készített, de exporttervezés keretében Egyiptomban is dolgozott. Időközben több településrendezési tervpályázaton vett részt munkatársakkal.

1979-1980-ig a BME Mérnöki Továbbképző Intézet és a MUT közös kétéves posztgraduális „Urbanisztikai Továbbképző Tanfolyam” hallgatója volt, ahol szakdolgozatával, a MÉSZ elméleti tanulmány pályázatán díjat nyert. 1984-1990-ig az „Urbanisztikai Továbbképző Tanfolyam” helyettes vezetője volt.

1983-1986-ig – akadémiai tudományos továbbképzési ösztöndíjasként – a BME Városépítési Tanszékén dolgozott, ahol a tudományos kutatómunka mellett részt vett az oktatásban is.

1991-1994-ig Budapest műszaki főpolgármester-helyettese lett, ahol elsősorban a településfejlesztéssel kapcsolatos koncepciók, valamint az Általános Rendezési Terv programjának készítését irányította. Elindított egy konferenciasorozatot „Budapest jövője – a jövő Budapestje” címmel, ahol a legkülönbözőbb szakembereket sikerült bevonni a város jövőjének tervezésébe. Ezen időszak alatt is több hazai és nemzetközi szakmai és várospolitikai konferencián képviselte a fővárost.

1995-2006-ig Budapest főépítésze, legfontosabb feladatai a Fővárosi Önkormányzat településrendezési és településfejlesztési döntéseinek előkészítése, „Budapest Településszerkezeti Terve”, a „Fővárosi Szabályozási Keretterv”, a „Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályozás”, valamint „Budapest Város rehabilitációs Programja” kidolgozásának irányítása és jóváhagyásra való előkészítése voltak.

Fentieken túlmenően személyesen irányította az építési keretszabályzat jelentősebb módosításait, így például a magas házak elhelyezésének szabályozását, a bevásárlóközpontokkal kapcsolatos szabályozást, a helyi parkolási szabályok kidolgozását. A 2003-2005-ig terjedő időszak legfontosabb feladata „Budapest hosszú távú Városfejlesztési Koncepciójának”, később a Középtávú Városfejlesztési Programjának jóváhagyásra való előkészítése volt. Fenti témakörökben több hazai és nemzetközi konferencián (Róma, Rotterdam, Brüsszel) tartott előadásokat, ezek közül a 2001-ben Berlinben tartott „URBAN 21” világkonferencia volt a legjelentősebb. A magyar delegáció tagjaként részt vett az UIA 1996-os barcelonai, valamint az 1999-es pekingi kongresszusán is.

Főépítészi feladatai mellett bekapcsolódott az egyetemi oktatásba is. A BME Városépítési Tanszékén részt vett a szakmérnök-képzésben, valamint a nappali képzésben. 1998 óta a BME habilitált tanára, 2003-tól a Szent István Egyetem Táj- és Kertépítészeti Karának kinevezett egyetemi tanára volt, ahol a Településmérnöki Szak szakfelelőseként végezte oktató munkáját. 2006-tól a Szent István egyetem, majd 2007-2017-ig a jogutód Corvinus Egyetem egyetemi tanára. 2007-2015 között tanszékvezető. 2017-től – nyugdíjba vonulásától – óraadó tanár, valamint oktat az ELTE Humán Ökológia mester szakán is.

Fontosabb tervezési munkái

• Tatabánya (Bicske, Oroszlány) -Tata-Komárom (Kisbér középfokú vonzáskörzeteinek területfejlesztési koncepciója (1978)
• Miskolci Agglomeráció Területrendezési Terve
• Somogy megye területrendezési és fejlesztési terve (1982-1984)
• Országos Területrendezési Keretterv: az ország térbeli-fizikai szerkezetének összefoglaló értékelése (1988)
• Lágymányosi Iparterület Rehabilitációs Programja (1990)
• Esztergom-Dorog középfokú vonzáskörzetének területrendezési és fejlesztési koncepciója (1981)
• Részletes rendezési tervek Budapest, VI., XIII., XVI. kerületében (1987-1990)

Publikációi

• Az építészeti tér településszintű értelmezésének egy lehetősége (kandidátusi értekezés, 1990)
• Az építészeti tér minőségi dimenziói (2002, 2005)
• Épített jövőnk (társszerző, MTA, 2005)
• Budapesti lakóparkok (2012)
• Városliget-Város-Vár (szerk. és társszerző)
• Eckhart mester – válogatott prédikációk (teológiai tárgyú fordítás-kötet, 2017)
• Modern szakrális épületek (2019)

Elismerései

• Köz Szolgálatáért arany fokozat (2004)
• Főváros Szolgálatáért" (2005)
• Főépítészi Életmű Díj (2006)
• Pro Régió-díj (2009)
• Szentgyörgyi Albert-díj (2011)
• Hild János-díj (2015) – „az értékőrző nagyvárosi fejlesztést következetesen képviselő életművéért”

Forrás: Sch. I. önéletrajza, Lechner Központ

70 írása olvasható a MATARKA-n, 44 munkája található a Lechner Központnál