Szakmai életútja

1922-ben született …. Egész gyermekkorát menhelyeken töltötte, ahol gazdáknak adták ki különböző helyekre. Bevonulásáig öt évet Szombathelyen töltött, ahol „kiolvasta a szombathelyi közkönyvtárat”. Már 1945 előtt kapcsolatba került a munkásmozgalommal. A felszabadulás után Budapestre került, ahol pártszervező, majd politikai iskolai előadó volt. Közben elvégezte a Közgazdaság-tudományi Egyetemet, majd a Kertészeti Egyetemet is. 1970-ben doktori címet is szerzett „A kerttervezés, építés és használat kölcsönhatásai” című értekezésével.

1958-ban a Fővárosi Út és Közműépítő Vállalat (FUKÉV) főkönyvelőjének nevezték ki. 1962-1984-ig a Fővárosi Kertészeti Vállalat igazgatója volt. Mellette tagja volt az MSZMP kerületi pártbizottságának. Egy bő évtizedet oktatott az egyetemen is, vezetéselméletet és városgazdaságtant. Egész pályafutása során lelkes környezetvédő, elkötelezett és aktív védelmezője volt a városi fáknak, illetve zöldfelületeknek. Publikációinak nagy részében, valamint számos – rádióban és televízióban való – szereplése során is ezekkel a kérdésekkel foglalkozott.

1984-ben történt nyugdíjba menetele után környezetvédelmi szakértőként a Budapesti Városvédő Egyesületben, és 1988-ban történt megalakulása óta a Levegő Munkacsoportnál tevékenykedett, ahol a Szakértői Testület elnökévé választották. Kutatási témája harminc éven keresztül a zöldfelületek környezeti és közgazdasági értékelése volt. (De ő ismerte fel például a vadgesztenyefák pusztulásának okát is.) A munkatársaival közösen kidolgozott módszereit országszerte alkalmazzák.

Publikációi

Könyvei

• Budapesti parkok és terek 1985)
• Fák a betonrengetegben (1981)
• Városok zöld szigetei (ÉTK, 1983)
• Településgazdálkodási ismeretek (egyetemi tankönyv, KÉE, 1987)
• A temető csendje: riportok és meditációk a temetkezésről (1988)
• Zöldfelület-gazdálkodás (ÉTK, 1988)
• Parkok és erdők – A mi Budapestünk (1993)
• Útmutató az önkormányzatok zöldfelületi feladatainak ellátásához (BM, 1996)
• A növényzet szerepe a környezetvédelemben (2001)
• Töltsön 70 évet Magyarországon (2003)

Egyéb publikációi

Számos írása jelent meg szakmai folyóiratokban, legtöbb a Budapest, a Városépítés, a Liget című lapokban, de cikkei megtalálhatók a Múzeumi Kurír, Búvár, Településfejlesztés, Természet világa, Természetbúvár, Közlekedéstudományi szemle, Környezet és fejlődés, Országépítő, Élet és tudomány, HVG, Beszélő, Ökotáj című folyóiratokban is.  Sok írása jelent meg a napi sajtóban is. Néhány jelentősebb további publikációja:

• Falusi temetők (A falu, 1988)
• Falvaink célszerű fásítása (A falu, 1988)
• A zöldterületek biológiai, környezeti, társadalmi és ökonómiai értékeinek meghatározása (Településtudományi közlemények, 1986)
• A környezetvédelmi szakértő szomorú búcsúlevele (Lélegzet, 1992)
• 1970 (Beszélő, 1998)
• Környezetünk védelme (In: Tanulmányok a demokráciáról, 1998)

Elismerései, emlékezete

• Szocialista Magyarországért Érdemrend (1984)
• Hild János emlékérem (1989) – „a környezetvédelem, azon belül a zöldfelületek védelmének érdekében kifejtett gyakorlati, oktatói és irodalmi tevékenységéért”
• 2006. szeptember 27-én a városligeti Olaf Palme sétányon több szervezet - köztük a Levegő Munkacsoport, a Főkert és a Főváros Környezetvédelmi Bizottsága fát ültetett és emléktáblát avatott halálának ötödik évfordulóján
• 2013-ban Radó Dezső-díjat alapított a Levegő Munkacsoport és a Nagyvállalatok Logisztikai Vezetőinek Klubja, a szállítás okozta környezetszennyezés csökkentésében kiemelkedő eredményeket elérő szakemberek részére

Forrás: Greenfo.hu, Levegő Munkacsoport (levego.hu); fokert150.hu; Kép: Bardóczi Sándor FB oldala; MATARKA

59 írása olvasható a MATARKA-n, 5 munkája található a Lechner Központnál