Szakmai életútja

1902-ben született Székesfehérváron. Középiskoláit a Ciszter Gimnáziumban végezte. 1920-ban a budapesti Műegyetem hallgatója lett. 1924-ben abszolvált, ám a diplomáját csak 1927-ben szerezte meg. A köztes időszakban először – részben anyagi okokból ­– Berey Lajos fővárosi építőmesternél volt építésvezető, majd 1926-ban hazatért Székesfehérvárra, ahol a mérnöki hivatalban kapott állást. Mint okleveles építészmérnök már városi mérnökként dolgozott tovább, 1932-ben pedig műszaki tanácsossá választották, és a mérnöki hivatal vezetője lett (az országban a legfiatalabbként). Ebben a minőségében irányította az 1938-as Szent István-emlékév alkalmából elindított nagyszabású városfejlesztési koncepció megvalósítását Székesfehérváron. Ennek részeként új tereket, parkokat alakítottak ki (Hősök tere, Prohászka liget, Ince pápa tér, Országzászló tér). Utóbbi rendezési tervét is ő készítette.

14 éves műszaki tanácsosi tevékenysége alatt számos középületet tervezett Székesfehérváron, de Balaton-parti és Székesfehérvár-szőlőhegyi nyaralóépületek is fűződnek a nevéhez. Egyes épületekben a bútorokat is ő tervezte. Igazi város-esztétaként részt vett az összes – működése alatt felavatott – szobor elhelyezésében.

1946-ban lemondott posztjáról, és Kotsis Iván meghívására a Műegyetemen helyezkedett el, ahol 10 éven át tanított lakó és ipari épülettervezést. Tanári munkássága idején vágóhidat tervezett India és Jugoszlávia számára. Közben tervpályázatokon is sikerrel vett részt. 1956 után helyzete ellehetetlenült az egyetemen, így ezt követően a LAKÓTERV-nél, majd a BUVÁTI-nál vállalt munkát. 1962-től a VÁTI keretében Pest, Komárom és Nógrád megye területi főépítésze lett, a hetvenes években pedig a Dunakanyar Intéző Bizottság alapító tagjaként és műszaki tanácsadójaként jelentős szerepet töltött be a Duna-kanyari üdülőterületek építészeti színvonalának alakításában.

Főbb várostervei

• Székesfehérvár Országzászló tér rendezési terve (1938)
• Székesfehérvár városfejlesztési terve (1940)
• Fáy lakótelep parcellázása (1946)
• Vác, Salgótarján városrendezési tervei (1960-as évek)

Főbb épülettervei Székesfehérváron

• Pattantyús ház (1920-as évek vége)
• Barth ház, Várkörút, art deco villa (1930)
• Korcsolyázó Egylet székháza (Ady Endre utca, 1935)
• Szent István Király Múzeum régi klasszicista épületének bővítése, Országzászló tér (Molnár Tiborral, 1934-1937)
• Saját háza (Várkörút,1937)
• ONCSA-házak (Országos Nép- és Családvédelmi Alap) (Batthyány utca)
• Banképület átépítése (Fő utca, 1940)
• Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár és a Csók István Képtár (volt Horthy Miklós Kultúrház, XI. Ince pápa tér)
• Vitézi Székház (1940)
• A Bástya utca 11. kincstári épület átalakítása
• Hiemer-Font-Caraffa épülettömb restaurálása és átalakítása
• Montskó-ház, Sár utca 36. (1942-1946)
• Papnevelő Intézet földszintjének átépítése
• Vörösmarty Színház újjáépítése
• Szent István-székesegyház altemplomának kiépítése
• Orvoslakás rendelővel (típusterv, 1960-as évek)

Elismerései, emlékezete

• Magyar Érdemrend lovagkeresztje (1940, a Horthy Miklós által alapított vitézi rend 20 éves fennállása alkalmából) 
• Ybl Miklós-díj (1977) – "több évtizedes magas színvonalú építészeti, városfejlesztési és oktató tevékenységéért, sokoldalú életművének elismeréseképpen"
• Székesfehérvár önkormányzata 2014-ben Schmidl Ferenc-díjat alapított, azon szakemberek munkájának elismerésére, akik 1990 után létrejött alkotásukkal hozzájárultak a település városképének fejlődéséhez, építészeti kultúrájának előmozdításához és az épített környezet minőségének javításához.

Forrás: Rolf Singer: Fehérvár első Ybl-díjasa, Schmidl Ferenc (Érdekes Fehérvár), civil.szekesfehervar.hu

2 írása olvasható a MATARKA-n